A New York Times júl. 2-i számában jelent meg Henry Kamm cikke: A románok tudomást szereznek nemzetük zsidóirtáshoz való hozzájárulásáról. Ebben Elie Wiesel beszédét ismertették, aki családjából egyetlen túlélőként felhívta a figyelmet az újjáéledő antiszemitizmus veszélyeire. Mindenhol ismertek voltak a tények a román zsidóüldözésről, csak Romániában nem. Romániában tömegesen gyilkolták a zsidókat, "néha a németeket is megrázó brutalitással, pogromok voltak, melyeket a katonaság és rendőrség rendezett, zsidók dolgoztak, éheztek, fagytak meg a románok által létesített koncentrációs táborokban." Kétszeresen ölték meg őket, mondta Moses Rosen főrabbi a bukaresti zsinagógában: az 1941-ben kezdődött pogrom végül 400 ezer zsidó halálát okozta, akikről csak zsidók között vagy csak külföldön lehetett beszélni. "Megölték őket a holocaust során és még az elsiratásukat is eltiltották." - mondta Moses Rosen. Ezen a gyászünnepen nem vett részt Iliescu elnök, sem Petre Roman miniszterelnök, hanem koszorút küldtek. Moses Rosen elítélte, hogy a román kormány semmit sem tesz az antiszemitizmus ellen, holott erre ő felhívta a figyelmet. A román népnek tudomására kell hozni a zsidóirtásra vonatkozó teljes igazságot, mondta a főrabbi és tiltakozott Antonescu rehabilitálása ellen. /A cikk szövegének fordítása: Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./
1991. július 5.
Petre Roman miniszterelnök biztosította vendégét, Elie Wiesel írót, hogy szembeszállnak a fasiszta, uszító sajtóval. Ugyanakkor Petre Roman februárban egy tévéinterjúban nem határolta el magát a Romania Mare laptól, sőt a lap iránti szimpátiájának jelét mutatta. /SZER, Világhíradó, magyar adás, MTI/
1991. augusztus 14.
Egy hónapra betiltották a szélsőséges Romania Mare hetilapot. Corneliu Vadim Tudor, a lap vezetője kijelentette, hogy ennek oka "a magyarok, a zsidók, a cigányok, a nemzetközi frankománok, Ellie Wiesel, a művelődési miniszter és a román sajtó." /Romania Libera (Bukarest), aug. 14./
1991. szeptember 7.
Iliescu elnök interjút adott - izraeli tartózkodása alatt - a Jediót Ahronót és a Maariv izraeli napilapoknak. Ennek fordítását olvashatjuk a Romániai Magyar Szóban. Romániában a nemzeti kisebbségeknek parlamenti képviseletük van, ismertette a romániai állapotokat Iliescu. Lech Walesa lengyel elnök izraeli látogatása során bocsánatot kért a zsidó néptől, hasonló módon nyilatkozott Antall József miniszterelnök is, mondta a riporter, mit mond Iliescu. "Én úgy hiszem, a román népnek nincs oka bocsánatot kérni a zsidó néptől, hiszen maga is szenvedett az európai fasizmus időszakában." A "román népet nemcsak a toleranciával, hanem szolidaritással is jellemezhetjük..." "Észak-Erdélyben a fasiszta rendszer alatt a zsidókat tömegesen elhurcolták és koncentrációs táborokba küldték, Romániában viszont bizonyos oltalomnak örvendtek." Ugyanakkor elítélte a romániai fasiszta erők magatartását és szerepét a iasi-i vérengzésben. Megígérte Elie Wieselnek, hogy a román hatóságok reagálnak az antiszemita megnyilatkozásokra, emlékeztette a riporter, azóta viszont nem csendesett az antiszemitizmus. Elítélte az antiszemitizmust, válaszolt Iliescu, de szabad véleménynyilvánítás van az országban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 7-8./
1993. augusztus 24.
Larry Watts, a PER /Project on Ethnic Relations/ munkatársa bemutatta a PER-t, melynek közép-európai központja Bukarestben működik. Vezető tanácsának tagjai között van Harry Barnes /Egyesült Államok/, Bronislaw Geremek /lengyel parlamenti képviselő/, Donald Horowitz /amerikai egyetemi tanár/, Allen Kassof /a PER igazgatója/, Pók Attila /magyar egyetemi tanár/, Elie Wiesel és Cyrus Vance /volt amerikai külügyminiszter/ is. Gyarmath János a beszélgetést úgy vezette be, hogy lassan kötetnyivé kerekedik a neptunfürdői "titkosnak kikiáltott" tanácskozás körüli vita. A PER úgy vélte, hogy Romániában léteznek a párbeszéd feltételei. Az első megbeszéléseken tudták meg a kormány képviselői, hogy 1989 előtt az I-IV. osztályban a történelmet és földrajzot anyanyelven tanították, a fordulat után visszalépés történt még a diktatúrához képest is, állította Watts. Az első találkozón Domokos Géza, Borbély László és Ioan Talpes /aki akkor még elnöki tanácsos volt/ vett részt, de akkor még messze estek egymástól az álláspontok. A második találkozón az autonómiáról volt szó. Larry Watts dicsérte a megbeszélésen megjelenteket: bátor emberek. Vállalták megbélyegzést, hogy szóba álltak ez "ellenséggel". A PER úgy látja, nyíltabbá kell válniuk. Larry Watts aggasztónak találja az RMDSZ köreiben az általános reakciót- Watts szerint David Binder a közép-európai helyzet jó ismerője, nem ő írta a kifogásolt részt, hanem a szerkesztője változtatott a cikken. Watts is elismételte azt az állítást, hogy a megbeszélések után a résztvevők részletesen nyilatkoztak a történtekről. /Gyarmath János: "Megpróbáltunk egy kommunikációs csatornát nyitni." Beszélgetés Larry Watts-szal, a PER közép-európai irodájának munkatársával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./
1994. július 30.
A Román Televízió júl. 26-án valótlanságokat közölt Elie Wiesel Máramarosszigeten aznap elhangzott beszédéről. A kollektív bűnösséget tagadó, a toleranciát hirdető beszéd helyett a tévé arról adott hírt, hogy Elie Wiesel a magyarság kollektív bűnösségét hangsúlyozta, holott erről szó sem volt. A máramarosszigeti RMDSZ közölni fogja a beszéd pontos, magyarra fordított szövegét. Ezzel azonban nem lehet harcolni a tévé hazug tudósítása ellen, hiszen az RMDSZ tiltakozását, a beszéd szövegét az ország többségi lakossága nem fogja megismerni. /Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 30-31./
1995. július 28.
Elie Wiesel Nobel-békedíjas író júl. 26-án befejezte háromnapos romániai látogatását, melynek során felkereste szülővárosát, Máramarosszigetet. Túl sokan vannak Romániában, akik gyűlöletet és antiszemitizmust hirdetnek, nyilatkozta a televízióban, arra kérve a hatóságokat, hogy erélyesen lépjenek fel az alantas indulatok szítóival szemben. Wieselt fogadta Iliescu elnök is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./
2000. szeptember 23.
A PER /Project on Ethnic Relations/ amerikai nemkormányzati szervezet ügyvezető elnöke, Livia Plaks asszony New York-ban él, de Nagybánya szülötte, Elie Wiesel Nobel-díjas író unokahúga, aki románul és magyarul is beszél. A Romániai Magyar Szó munkatársának, Máthé Évának nyilatkozva elmondta, hogy a PER működését az Egyesült Államok négy legnagyobb alapítványa finanszírozza, ezek mind privát alapítványok, például a New York-i Carnegie Corporation alapítványa, a Hewlett Packard elektronikai cég William and Flora Hewlett nevű alapítványa, a világ legnagyobb biztosító társasága által fenntartott Charles Stewart Mott Fundation és újabban az Európa Tanács. A nagy cégek azért áldoznak konfliktusmegelőző, -kezelő programokra, hogy béke legyen, hogy, biztonságosan megtehessék befektetéseiket. Elmondta, hogy a Plaks a férje neve, az ő lányneve Pasch, és hozzátette: ő zsidó. Máthé Éva megjegyezte, hogy általában a zsidó emberekben van egy belső indíttatás egyrészt arra, hogy máson segítsenek, másrészt arra, hogy az ellentéteket elsimítsák. Livia Plaks egyetértett: a "zsidó nép tapasztalata, sok szenvedése vezetett oda, hogy a zsidó emberek békét szeretnének mindenkinek." - A PER 1993, és különösen 1997 óta sokat foglalkozott a szerb-albán kérdéssel. A PER volt az első abban, hogy párbeszédet szervezett a szerb és a koszovói albán vezetők között. Erre 1997 áprilisában New York-ban került sor. Akkor volt az utolsó pillanat, amikor még el lehetett volna kerülni a fegyveres konfliktust. Az albánok készek voltak a párbeszédre. Arról volt szó, hogy a párbeszéd Jugoszláviában folytatódik. Azonban Milosevics addig halasztotta az időpontját, míg kimondta, nincs értelme a tárgyalásnak. - Idén áprilisban ismét volt egy albán kérdéssel kapcsolatos rendezvényük - arról, hogy a koszovói helyzetnek milyen hatása lehet az egész régióra. Az összes albán vezetőt meghívták, nemcsak Koszovóból, hanem Albániából, Montenegróból, Macedóniából. Találkozójukra Budapesten került sor, a Dél-Kelet-Európai Stabilitási Egyezmény rendezvényeként, és "nagyon forró párbeszéd alakult ki Koszovó jövőjéről, Nagy Albániáról. Addig ilyen témájú rendezvény nem létezett." Ennek folytatása december elején lesz. A koszovói albánok csakis önállóan tudják elképzelni a sorsukat. A szerbiai választási eredményeket nem ismerik el. - Koszovó státusa most is nagyon kétértelmű. Egyelőre sem az USA, sem a nyugat-európai nagyhatalmak nem akarnak tovább haladni a tartomány státusának meghatározása terén. - A PER szerint várni kell még a végső megoldásokkal. - A másik sarkalatos kérdés, amivel foglalkozik a PER: a romakérdés. Livia Plaks szerint a kérdés megoldása az egyik feltétele annak, hogy valamely kelet-európai ország EU-tag legyen. "Romániában ez is nehezebben megy, mint a szomszédos országokban. Ez számomra meglepő." A PER szeretné a roma szervezeteket közös nevezőre hozni. Livia Plaks most Marosvásárhelyről Bukarestbe utazik, ahol Emil Constantinescu elnökkel, Petre Roman külügyminiszterrel, Valeriu Stoicával, Markó Bélával, Adrian Nastaseval, Melescanuval és másokkal találkozik. /Máthé Éva: Lívia asszony, a béke "nagykövete". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./
2002. július 30.
Gyermekkori élményeinek, illetve az auschwitzi deportálás tragédiájának felelevenítését jelentette Elie Wiesel számára júl. 29-én a szülővárosába, Máramarosszigetre történő látogatása. - Ami akkor történt, az nem az Önök felelőssége - mondta Elie Wiesel a város lakóinak. Elie Wiesel, aki 1986-ban Béke Nobel-díjat kapott, Máramarosszigeten született 1928-ban. Családját 1944-ben deportálták a náci lágerekbe. Elie Wiesel túlélte a koncentrációs táborokat. Először 1964-ben tért vissza Máramarosszigetre. Wiesel ezévi látogatása Ion Iliescu államfő kezdeményezésére történt. A cél: az Elie Wiesel Emlékház felavatása. /Elie Wiesel újból hazalátogat. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
2002. július 31.
Elie Wieselt júl. 30-án a Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Elie Wiesel arra kérte az akadémikusokat, lépjenek fel bizonyos román politikusok nacionalista megnyilvánulásaival szemben, és megjegyezte, hogy a zsidó közösség több ízben panaszkodott "egy bizonyos rasszista és nacionalista párttal" kapcsolatban. "A megcsappant romániai zsidó közösség félelemben él. Hogyan hagyhatják, hogy ezek a politikusok eljátsszák az ország becsületét? Beszéljenek, írjanak, tiltakozzanak annak érdekében, hogy az ország visszakapja megérdemelt tiszteletét" - fogalmazott Wiesel. Elie Wiesel arra kérte Ion Iliescu államfőt, hogy mondja el az igazságot a románoknak a múlttal kapcsolatban, utalva Ion Antonescu marsallra és a Iasi-i, bukovinai és besszarábiai pogromokra. Ion Iliescu kifejtette, egyetért Elie Wiesel kijelentéseivel, "az intoleranciának, a fanatizmusnak, a barbárságnak pedig nincs politikai színezete és nemzetisége". /Elie Wiesel a Román Akadémia tiszteletbeli tagja. A Béke Nobel-díjas író tiltakozik a nacionalista megnyilvánulások ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./
2002. augusztus 1.
Kolozsváron szórólapok hirdették, hogy a Garda de fier (Vasgárda) júl. 15. és aug. 1. között legionárius tábort szervez Valea Plopului-ban. Egy telefonszámot is megadtak, ahol jelentkezni lehetett a Legionárius Mozgalom táborába. A szórólap alján ez állt: A Legionárius Mozgalom az Alkotmánynak megfelelően tevékenykedik! Elie Wiesel, romániai származású Béke Nobel-díjas író látogatása egybeesett e tábor utolsó napjaival. "Beszéljenek, írjanak, tiltakozzanak annak érdekében, hogy az ország visszakapja megérdemelt tiszteletét", ajánlotta Elie Wiesel. Köllő Katalin cikkével ezt megtette. /Köllő Katalin: A disznófejű nagyúr és a törvénytisztelet. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./
2002. augusztus 2.
Adrian Nastase kormányfő elmondta, az Elie Wiesellel folytatott megbeszélésen nem esett szó Antonescuról. A távértekezleten szó esett az Antonescu-szobrok levételéről, illetve a marsallról elnevezett utcák nevének megváltoztatásáról is. A Bukarestben található öt mellszobor egyikét letakarták, a másik négyet pedig levették talapzatáról. Tizennégy megye 25 Antonescu-utcájából tíznek önkormányzati határozat alapján megváltoztatták a nevét, a hét folyamán pedig további hat névváltoztatásra kerül sor. Nastase elmondta, augusztus folyamán újabb öt utca kap másik nevet, a Pitesti-i, kolozsvári, marosvásárhelyi és temesvári Antonescu utca nevét pedig ezt követően módosítják a helyi önkormányzatok. /Átnevezik a marsallról elkeresztelt utcákat, Nastase a szobrok eltávolítását sürgette. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
2003. július 26.
Az izraeli külügyminiszter hivatalába rendelte Románia tel-avivi nagykövetét, hogy tisztázza: Ion Iliescu államfő holokauszttal kapcsolatos kijelentései Bukarest hivatalos álláspontját tükrözik-e. Ezt megelőzően Yosef Lapid izraeli igazságügyi miniszter "érzéketlennek" nevezte a román államelnök holokausztról szóló kijelentéseit, amelyeket Ion Iliescu szintén a Haaretz pénteki számában közölt interjúban tett. "A holokauszt nem csak az európai zsidó lakosságot érintette. Sokan mások, például lengyelek is úgyanúgy meghaltak", mondta Iliescu. "A náci időszak Romániájában a zsidók és a kommunisták azonos bánásmódban részesültek. Az én apám kommunista aktivista volt és lágerbe küldték. Negyvennégy évesen halt meg, kevesebb, mint egy évvel hazatérte után", nyilatkozta a román államfő. "A holokauszt általános jelenség volt Európában (...), ilyen események Románia területén is történtek; az 1941-es bukaresti és iasi-i mészárlások és a zsidók transznisztriai koncentrációs táborokba küldése Románia területén történt, ezekért az eseményekért az akkori vezetőket terheli felelősség", mondta Ion Iliescu. Hozzátette: "lehetetlen, hogy ezért a román népet és társadalmat vádolják". A román államfő szerint Románia jelenlegi gazdasági helyzetében a zsidó javak visszaszolgáltatása kapcsán folyó pereket vagy elhalasztani, vagy pedig elutasítani kell. "Az emberek nélkülöznek, ugyanakkor egyesek követelésekkel lépnek fel, mivel a javakat a második világháború idején és azt követően államosították. Ez vajon azt jelenti, hogy szegény ma élő román állampolgároknak kell fizetniük az akkor történtekért? Húzzuk le a bőrt azokról, akik most nyomorban élnek? Hogy a többieket kárpótoljuk? Nem hiszem, hogy ez a megfelelő megoldás", fogalmazott Iliescu. Hasonló diplomáciai incidens történt júniusban is, amikor a román kormány jóváhagyta a Román Nemzeti Levéltár és az Egyesült Államok holokauszt Emlékmúzeuma közti együttműködésről szóló megállapodást. Az akkori ülés után a kormányközlemény szerint a román kormány "bátorítja a holokauszttal kapcsolatos kutatásokat (...), de hangsúlyozza, hogy 1940 és 1945 között Románia területén nem volt holokauszt". Ez a közlemény vitát kavart a nemzetközi sajtóban, a zsidó közösség pedig bírálta a román kormány álláspontját. Mariana Stoica román nagykövetet akkor az izraeli külügyminisztériumba rendelték, hogy magyarázattal szolgáljon a közlemény kapcsán. A bukaresti kormány utólag újabb közleményt adott ki, amelyben vállalta az ötven évvel korábbi román állam felelősségét a holokauszt áldozataiért és hangsúlyozta, hajlandó együttműködni a kérdéskört tanulmányozó nemzetközi intézményekkel. Ion Iliescu elnök nem érti, Yosef Lapid izraeli igazságügyi miniszter miért nevezte "érzéketlennek" a Haaretz című lapnak adott interjúban a holokausztról tett kijelentéseit, és úgy véli, hogy a holokausztot teljes komplexitásában kell elemezni. "Nem értem a minősítést. Azt mondtam, hogy a holokauszt európai síkon általános jelenség volt. Nem létezik román, német, vagy lengyel holokauszt. Egy általános folyamat volt, amelynek Románia területén is voltak összetevői", nyilatkozta Iliescu júl. 25-én. Az államfő kifejtette, nem csupán a magyar megszállás alatti Erdélyben történtek mészárlások, ahol a végső megoldást alkalmazták, a zsidókat - Elie Wiesel szüleit is - pedig koncentrációs táborokba küldték, hanem Romániában is, a legionáriusok hatalomra kerülése idején. Iliescu szerint a legionáriusok legyőzése után Antonescut terheli a felelősség az 1941-es iasi-i mészárlásokért és a zsidók transznisztriai táborokba küldéséért. "Természetesen, ezek az elemzések árnyalják is a történteket. Sztálingrád után Antonescu is figyelmesen ítélt meg bizonyos dolgokat, és többé nem fogadta el, hogy Romániában a végső megoldást alkalmazzák a zsidók ellen. Ellenkezőleg, a román területek menedékül szolgáltak a megszállt Erdélyből érkező zsidók számára", fogalmazott Iliescu. /Nem ült el a holokauszt-ügy. Újabb román-izraeli diplomáciai incidens. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./
2003. augusztus 4.
Az izraeli média, különösképpen a román nyelvű lapok tovább foglalkoznak a Ion Iliescu román államelnök több mint egy héttel ezelőtti, a Háárec című izraeli újságban tett kijelentéseivel. Iliescu a Háárecben úgy nyilatkozott, hogy Európában nemcsak a zsidók voltak a holokauszt elszenvedői; mások, például lengyelek is haltak meg ugyanolyan módon. Kiemelte, hasonló elbánásban volt részük a kommunistáknak is, s példaként említette saját édesapját. Az izraeli sajtó óriási felháborodással kommentálta a román elnök szavait. A Jerusalem Post egyenesen Jörg Haiderhez hasonlította Ion Iliescut. Hétvégi kiadásában a tel-avivi Ultima Ora című román nyelvű napilapban Itzak Artzi publicista terjedelmes kommentárban foglalkozott Iliescu elnök kijelentéseivel. Artzi a romániai holokauszt egyik legismertebb szakértője, Jean Ancel történész könyvéből idézett, amely szerint 240 ezer romániai és 180 ezer ukrajnai zsidó meggyilkolásáért az akkori román hatalom a felelős. "Ezeknek a bűnöknek a beismerése komoly erkölcsi felelősséget hordoz, és az azóta eltelt ötven év alatt Románia nem merte vállalni ezt a felelősséget, nem kért nyilvánosan bocsánatot, mint ahogyan Németország is megtette már" - írta az Ultima Ora. Az izraeli román lapok egybehangzóan megállapítják: Iliescu kijelentései felesleges válsághelyzetet keltettek a Románia és Izrael közötti kapcsolatokban. A kommentárok szerint a román kormánytól küldött sajnálkozó levelek őszintesége megkérdőjelezhető. Ion Iliescu kijelentéseit elítélő tiltakozásra készülnek a tel-avivi román nagykövetség előtt a romániai bevándorlók izraeli ernyőszervezete, a HOR által mozgósított, 25 ezer tagot számláló fiókszervezete is. A Romániából származó izraeliek elégedetlenségüket szeretnék kifejezni a román hatóságoknak a holokauszt áldozatai iránti kegyeletének hiánya és az Antonescu-kultusz romániai folytatása miatt. A legvehemensebben Avraham Poraz belügyminiszter ítélte el a román államelnök kijelentéseit. Poraz - akinek nagyszüleit a román Vasgárda ölte meg - 1996-ben is elmarasztalta a 112-es törvényt jóváhagyó, akkor is államelnök Ion Iliescut. A törvény lehetővé tette a Romániából elszármazott zsidók államosított ingatlanjaiban lakó bérlők számára, hogy megvásárolhassák a lakásokat. Poraz szerint Iliescu kiérdemelte, hogy Izraelben persona non gratának tekintsék. Kifejtette: ha meghívást kapna romániai látogatásra, nem azért menne, hogy - amint tavaly Elie Wiesel tette - ünnepeltesse magát, hanem azért, hogy elmondja az igazat a holokausztról, és tiltakozzék az elkobzott zsidó vagyon visszaszolgáltatásának akadályoztatása ellen. Colette Avital, a knesszet bevándorlási bizottságának elnöknője kijelentette: "Románia kormányát a felelősség teljes hiánya jellemzi. A nyilvánvaló igazságokat tagadó nyilatkozatok többet ártanak Románia tekintélyének, mint Bukarestben gondolnák." /Junger Ernő, Tel-Aviv: Tovább gyűrűzik Izraelben az Iliescu nyilatkozatai keltette botrány. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./
2003. október 24.
Bejelentették a bizottság megalakulását. A bizottság azt vizsgálja majd: milyen szerepet játszott Románia abban, hogy a II. világháború idején több százezer zsidót gyilkoltak meg az országban. A testület elnöke a romániai születésű, Nobel- békedíjas író, Elie Wiesel lesz. Romániában több százezer zsidót öltek meg a II. világháborúban, ennek ellenére legutóbb idén nyáron tagadták magas rangú hivatalos személyiségek, hogy a holokauszt megtörtént az országban. /Bizottság vizsgálja a román szerepvállalást a holokausztban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./
2004. november 12.
Romániában a második világháború idején azért történhetett meg a holokauszt, mert „az antiszemitizmusnak mély gyökerei vannak az ország politikai és kulturális történelmében” – állapította meg a Nemzetközi Holokauszt Bizottság jelentése. A dokumentumot Elie Wiesel Nobel-díjas író mutatta be Bukarestben Ion Iliescu államfő, illetve az amerikai és az izraeli nagykövet előtt. A romániai Holokauszt Bizottság elnöke emlékeztetett arra, hogy a hazai zsidóság és intézményeik megsemmisítésére vonatkozó parancsokat a legmagasabb állami méltóságok adták ki. „A román polgári és katonai hatóságok 280 és 380 ezer közötti romániai és ukrajnai zsidó haláláért felelősek” – áll a jelentésben, amely szerint 340 ezer zsidónak azért sikerült megmenekülnie, mert a kormány 1943-ban felfüggesztette a deportálásokat. A dokumentum hamarosan román és angol nyelven is megjelenik. /Volt román holokauszt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./
2004. december 17.
A legmagasabb állami elismeréssel, Románia Csillagával is kitüntetett Béke Nobel-díjas Elie Wiesel immár nem tart igényt a Ion Iliescu államelnök által 2002-ben átadott érdemrendre. Nyílt levélben közölte: nem kíván olyan kitüntetést, amelyet Corneliu Vadim Tudor is viselhet. Hangsúlyozta: C. V. Tudor a zsidóságot sértő, vérlázító cikkeket publikált, és Gheorghe Buzatu is köztudottan antiszemita és a holokauszt tagadója. /Elie Wiesel visszaadja a kitüntetést. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./
2004. december 22.
Megdöbbentőnek nevezte levelében Randolph L. Braham professzor, a New York-i City University tanára, hogy Ion Iliescu leköszönő román államfő Corneliu Vadim Tudornak, a Nagy-Románia Párt vezetőjének is átadta a Románia Csillaga érdemrendet, ugyanazt a kitüntetést, amelyben korábban maga a professzor is részesült, s amelyet a levél írója most visszaadott. Az erdélyi Désről származó Randolph L. Braham a holokauszt magyarországi történéseinek neves történelmi kutatója. A napokban Elie Wiesel Nobel-békedíjas író is visszautasította a legmagasabb romániai kitüntetést, így tett a Szabad Európa Rádió román adásának tizenöt szerkesztője is. Nem vette át a kitüntetést Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Borbély László RMDSZ-es képviselő és Puskás Bálint szenátor sem. /(Garzó Ferenc / MTI): Randolph L. Braham is visszautasította a legmagasabb romániai kitüntetést. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
2005. június 2.
Az emlékezet ikonográfiája – a totalitárius múlt feldolgozása az emlékezet helyeinek tükrében: Litvániában, Romániában és Németországban címet viselte az a projekt, amely arra kereste a választ, hogy a különböző országokban miként dolgozzák fel az elnyomó rendszerek emlékét. A rendezvény következtetéseit, eredményeit, a programot szervező kolozsvári Német Kultúrközpont május 30-án megnyitott tárlatán mutatta be az érdeklődőknek. Romániában jóformán az Elie Wiesel Múzeumon kívül alig akad más holokauszt témát bemutató tárlat, míg Németországban a berlini Zsidó Múzeum csak egy a sokból. A kommunizmusra emlékező helyek között van a kelet-nyugat Berlint elválasztó Checkpoint Charlie, a hochenschönhauseni Múzeum (amely leginkább a Terror Házára emlékeztet), a bukaresti Parlament Palota és a máramarosszigeti múzeum. Simon Ágnes programfelelős elmondta, míg Németországban és Litvániában nagy hangsúlyt fektetnek a múlt feldolgozására, Romániában alig történtek ilyen jellegű erőfeszítések. A másik két ország állami finanszírozással múzeumokat hoz létre, Romániában ilyen jellegű múzeumok nagyrészt magánkezdeményezések eredményeként jöttek létre. A hajdani Casa Poporului is megúszta egy átnevezéssel, most Palatul Parlamentului névre hallgat. A megalomán épület miatt lebontott régi bukaresti házakról, templomokról viszont nem esik szó. /Kiss Bence: Hogyan él az emberek tudatában a kommunizmus? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./
2005. október 15.
Tavaly októberben Bukarestben átadták Ion Iliescu államfőnek az ún. Wiesel-jelentést. A holokausztot félig-meddig letagadó államelnöki kijelentések és a kormány felemás nyilatkozata (hogy ti. Románia területén nem történt holokauszt) nyomán 2002 nyarán Izrael vezetői erélyesen tiltakoztak. Iliescu elnöknek nem volt mit tennie, felkért egy nemzetközi szaktekintélyekből álló és a Nobel-díjas Elie Wiesel által vezetett történész-bizottságot, hogy készítsen jelentést a romániai holokausztról. Az elkészített dokumentumban a bizottság tagjai több ajánlást is megfogalmaztak Romániának. Egyebek mellett azt, hogy október 9-ét (1941-ben ezen a napon kezdődött a romániai zsidók deportálása Besszarábia és Transznisztria haláltáboraiba) jelöljék ki Románia Holokauszt Emléknapjává, a vészkorszak történéseit oktassák az iskolákban és az egyetemeken, hozzanak létre Bukarestben a holokauszt kutatásával és dokumentumainak összegyűjtésével foglalkozó intézetet, nyissanak holokauszt múzeumot, és emeljenek emlékművet az áldozatok tiszteletére. Idén első alkalommal rendeztek a Holokauszt Emléknapot. Bukarestben Ion Iliescu és Emil Constantinescu volt államelnökök jelenlétében felavatták az „Elie Wiesel” Romániai Holokausztkutató Országos Intézetet, amelynek irányítását a Wiesel-jelentés elkészítésében jelentős szerepet játszó Mihail E. Ionescu vezérigazgatóra bízták, a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetemen Razvan Mihail Ungureanu külügyminiszter megnyitotta a Zsidó Történelmi és Judaisztikai Központot. Bukarestben bemutatták az első középiskolásoknak szánt holokauszt tankönyvet, a művelődési tárca holokauszt emlékkiállítást és kerekasztal-megbeszélést rendezett. Traian Basescu államfő leszögezte: „Nem a román népet, hanem azt a román államot ítéljük el, amelyik Romániát a zsidókat üldöző országok sorába helyezte.” Hangsúlyozta: Románia már nem akarja elrejteni történelmét, ma nyíltan elismeri, hogy „1942. október 9-től kezdve, amikor a transznisztriai deportálások megkezdődtek, részt vállalt a zsidóüldözésben”. Ennek nyomán „zsidók százezreit fosztották meg a legelemibb jogaiktól, az emberi léthez való jogtól”. Hozzátette: „Kötelességünk visszaszerezni saját történelmünket, az államelnökként a románok történelmének visszaszerzését magamra vállalom.” Hiszen „a holokauszt Románia területén történt, s nem az a megoldás, hogy ezt a tényt elrejtsük, hanem az, hogy a romániai holokauszt valóságát elismerjük, s ezt a valóságot az új generációknak is megtanítsuk”. Azonban minderről a másnapi román sajtóban szinte semmit nem lehetett olvasni. Kivételt a Gandul című napilap képezte. A Gardianul csak a koszorúzásról adott hírt, a Ziua pedig a magyarok által észak-erdélyi zsidók tragédiáját ecsetelte, anélkül, hogy a romániai holokausztról szót ejtett volna. A többi napilap meg sem említette a történteket. Teljesen őszinte szó csak a Realitatea TV-ben hangzott el. /Tibori Szabó Zoltán: A nagy hallgatás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./
2006. január 20.
1941 januárjában, a Vasgárda államcsíny-kísérletét megelőzően, fasiszta bandák 150 zsidót öltek meg, zsinagógákat, üzleteket, lakásokat dúltak fel, fosztottak ki. A halálos áldozatokról mértékadó forrás Manfred von Killinger bukaresti német nagykövet titkos jelentése. Mihail Sebastian író (Jurnal 1935–1944. Bukarest, 1996) megörökítette Radu Gyr költő zsidóellenes szónoklatait, idézte Camil Petrescut, aki panaszkodik, hogy neki nem jutott egy kiürített zsidó lakás. A pogrom dokumentumai több helyen megtalálhatók, ennek ellenére sokan tagadják a pogromot. Corneliu Vadim Tudor szenátor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke Romania Mare című hetilapjában 1997 novemberétől végeérhetetlen cikksorozatot közölt. Szerzője Ion Coja bukaresti egyetemi tanár, a Vatra Romaneasca Egyesület alelnöke, aki szerint a bukaresti pogrom zsidó fantáziaszülemény. A neoholokauszt néven ismertté vált tagadás új doktrínája kapóra jött a román szélsőségesek számára. Hatékonysága 2003-ban érte el tetőfokát: június 13-án az Adrian Nastase vezette kormány nyilatkozatban szögezte le, hogy 1940-1944. között Romániában nem volt holokauszt. Corneliu Vadim Tudor és Ion Coja történelemrevíziója így állampolitikai rangra emelkedett. Az izraeli kormány, a romániai Zsidó Közösségek Szövetsége, valamint az Aven Amentza roma szervezet azonnal tiltakozott. A kormány ezért már június 18-án helyesbített. 2004. november 11-én a Nobel-díjas Elie Wiesel, a Romániai Holokausztot Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság elnöke Ion Iliescu elnöknek dokumentumokat mutatott be, amelyekből kiderül, hogy a korabeli hatóságok 280-380 ezer román és ukrán zsidó haláláért felelősek. Iliescu elnök hirtelen megvilágosodott: „A holokauszt történelmünk egyik súlyos tévedése, amelynek felelősségét a román államnak vállalnia kell.” Ezt követően a kormány október 9-ét a holokauszt napjává nyilvánította. Úgyszintén a nagy fordulat jele volt, hogy ezelőtt egy évvel, a bukaresti pogrom évfordulója alkalmából, a Nemzeti Múzeumban megnyílt a Holokauszt 1933-1945 dokumentumkiállítás. Jelen volt Ion Iliescu elnök is, aki beszédét ezzel kezdte: „Az emlékezéshez bátorság kell.” A szélsőséges erők hangadói tüntetőleg távol maradtak. /Barabás István: Pogrom és a neoholokauszt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./
2006. január 28.
A 2005-ös esztendő igazi szenzációjának az kiadvány számít, amelyre leginkább „a láthatatlan könyv” meghatározás illene. A kétkötetes munkát a jászvásári Polirom Kiadó jelentette meg. Az első, Raport final (Zárójelentés) című, több mint 400 oldalas kötet azt a jelentést tartalmazza, amelyet a romániai holokauszt tanulmányozására és tisztázására még a Ion Iliescu államfő által felkért bizottság készített. A bizottság, amelyet elnökéről, Elie Wieselről, Wiesel-bizottságként emlegetnek, a második kötetben Documente – (Dokumentumok) a romániai holokauszt legfontosabb írott forrásait adta közre, Benjamin Lya történész szerkesztésében, összesen 670 oldalon. A könyvről sokat vitatkoztak ugyan az elmúlt hónapokban, de az nem került a könyvesboltok polcaira. Állítólag azért, mert a kiadását a Külügyminisztérium rendelte meg, következésképpen a Polirom Kiadó az összes példányt a bukaresti külügy székházába szállította. /Tibori Szabó Zoltán: A láthatatlan sikerkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./
2006. február 8.
A Nobel-békedíjas Elie Wiesel író mellett öt Nobel-díjas, egy Abel-díjas és két Wolf-díjas tudós, valamint közel hetven akadémikus írta alá azt a nyílt levelet, amelyben a kolozsvári, magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetem újraindítását sürgetik. A levelet José Manuel Barossónak, az Európai Bizottság elnökének, Traian Basescu államfőnek és Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnöknek címezték. Az aláírók kitértek arra, hogy a magyar fiatalok számaránya jóval alacsonyabb a romániai felsőoktatásban a magyarság romániai számarányánál. Megemlítették, hogy több európai országban sikeresen működnek állami egyetemek a kisebbségek nyelvén. A dokumentumot sajtótájékoztatón mutatja be a Bolyai Kezdeményező Bizottság. Román tudósokat is felkértek a dokumentum aláírására, de ezt valamennyien elutasították. /Gazda Árpád: Akadémikusok küldtek nyílt levelet Bukarestbe és Brüsszelbe. = Krónika (Kolozsvár), febr. 8./
2006. február 9.
Huszonhárom országból hetvenkilenc tudós aláírását gyűjtötte össze a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem támogatásáért. Az ügy érdekében írt levelet a testület José Manuel Barrosonak, az Európai Bizottság elnökének, Traian Basescu államfőnek és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnöknek is elküldi. A levél tartalmát a BKB-tagjai február 8-án három helyszínen – Kolozsváron, Budapesten és Salzburgban – ismertették. Így a szervezők azt remélik, hogy az ügy nagyobb figyelmet kap nemzetközi színtéren is. Bodó Barna, a BKB elnöke és Kovács Lehel, a BKB-tagja Kolozsváron elmondta: Budapesten Hantz Péter, Salzburgban pedig Péntek Imre mutatta be a sajtónak a levél tartalmát. Az 1990 óta példátlannak számító aláírásgyűjtést az elmúlt két hónapban végezték. Emlékeztetettek, 1990-ben volt még egy hasonló akció, akkor Michael Atiyah kezdeményezésére az Oxford Egyetem Matematika Intézetének nevében 18 munkatárs írta alá a levelet. A tanuláshoz való jog címet viselő dokumentum megállapította: a Bolyai Egyetem „1945-től 1959-ig működött, és kitervelt felszámolása, erőszakos beolvasztása a dominánsan román tannyelvű Babes–Bolyai Tudományegyetembe (BBTE), egyike volt Nicolae Ceausescu személyes politikai győzelmének”. Az aláírás kezdeményezői emlékeztetnek, hogy az utóbbi tizenöt évben a felsőoktatásban nem sikerült elérni a nyelvi egyenlőséget. „Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi egyetemi struktúra nem szolgálja megfelelő módon a romániai magyar nyelvű szakemberképzést. Noha Magyarország kormánya két magánegyetemet is fenntart Erdélyben, a romániai magyar fiatalok számaránya a felsőoktatásban jóval a demográfiai arányok alatt van” – áll a levélben. Európában és máshol sikeresen működik számos olyan felsőoktatási intézmény, amelyeken egy nemzeti kisebbség nyelvén folyik az oktatás. Végül megjegyzik, ismerik a Romániát nyomasztó jelenlegi nehézségeket, de úgy gondolják, hogy egy valóban demokratikus társadalom létrehozása érdekében a román államvezetésnek biztosítania kell a másfél milliónyi magyar nemzeti kisebbség számára az említett jogokat. „Ennek érdekében sürgetjük a szükséges lépések haladéktalan megtételét az állami támogatású kolozsvári Bolyai Egyetem újraindításáért” – áll a levélben. Az aláírók között kilenc Nobel-, illetve az ezzel egyenrangú Abel- és Wolf-díjas tudós is szerepel, közöttük megtalálható Elie Wiesel, Oláh György, Lovász László. Kézjegyével ellátta még a BBTE két díszdoktora is. A megkeresett tudósok közül tizenöten nem válaszoltak a BKB levelére, de az aláírók száma nőhet, ugyanis a szervezők bejelentették, hogy fél évente megismétlik ezt az aláírásgyűjtési akciót. A három vezető politikushoz elküldendő iratcsomóhoz rövid szándéklevelet is csatoltak, amit Kónya-Hamar Sándor képviselő, europarlamenti megfigyelő és Lakatos András, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke is aláírt. Bodó Barna kifejtette, az aláírásgyűjtésen kívül folyamatban van az Európai Parlamenti képviselők megkeresése is. Hozzátette: eddig tizenöt találkozójuk volt, amelyen az önálló egyetem kérdésében kértek támogatást. Kovács Lehel szerint az állami magyar felsőoktatási intézmény létrehozása után a Bolyai és a Babes egyetem együttműködhet a Babes–Bolyai Konzorciumnak nevezett szervezet keretében. Szerinte így nem válik szükségessé, hogy a jelenlegi infrastruktúrát elkülönítsék egymástól a román és a magyar tagozat számára. Mivel a magyar nemzetiségű diákok száma körülbelül az egyetem diákjainak 25 százalékát teszi ki, elég lenne, ha a termek, laboratóriumok használatában ennek az aránynak megfelelő használati időt szabnának meg. A BBTE szenátusa február 20-án tűzi napirendre a magyar karok kérdését. Az Oktatási Minisztériumban jelenleg az új felsőoktatási törvényen dolgoznak – tájékoztatta a Szabadságot Kötő József államtitkár. Azt tervezik, hogy a felsőoktatási intézmények keretében új karok létrehozása ne csupán az egyetemi szenátus jogkörébe tartozzon, hanem kormányrendelettel is létre lehessen hozni azokat. /Borbély Tamás: Világhírű tudósok a Bolyai Egyetemért. Nagyszabású aláírásgyűjtési akciót kezdeményezett a BKB. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./ 1990. július 7-én a The Times hasábjain jelent meg egy olyan nyílt levél, amelyet 18 amerikai tudós írt alá Sir Michael Atiyah, Abel-díjas matematikus vezetésével, amelyben kérték a magyar nyelvű Bolyai Egyetem azonnali újraindítását. Ezt a levelet egészítették ki és frissítették fel a kezdeményezők. A nyílt levélben arra hivatkoznak, hogy „Európában és máshol is sikeresen működik számos olyan felsőoktatási intézmény, melyeken egy nemzeti kisebbség nyelvén folyik az oktatás.” Bodó Barna hangsúlyozta, a jelenlegi belpolitikai viszály nem hátráltatja őket munkájukban, kialakított program szerint haladnak. Nicolae Bocsan, a BBTE rektora szerint az arra vonatkozó döntés, hogy legyen-e magyar nyelvű állami egyetem vagy sem, a kormány hatáskörébe tartozik. Úgy véli, a BBTE az európai normáknak megfelelő multikulturális intézmény, ami jól működik jelenlegi formájában. „A Bolyai Kezdeményező Bizottság nyílt levelével kapcsolatban a BBTE magyar vezetőségének nincs hivatalos álláspontja, de hivatkozhatunk a régebb megfogalmazottakra, mert a kérés nem új, csak éppen egy újabb beadvány jelent meg” – mondta Nagy László rektor-helyettes. Nem biztos, hogy jót tesz a magyar nyelvű oktatásnak, ha a Babes-Bolyai Tudományegyetemet kettéválasztjuk – mondta Nagy. /Debreczeni Hajnal, Antal Joós Erika: Nobel-aláírók a Bolyaiért? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./
2006. február 28.
A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) aláaknázásaként értékeli az egyetem vezetősége a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) tevékenységét, amely az egyetemen magyar karok és az önálló magyar egyetem létrehozásáért küzd – fejtette ki Nicolae Bocsan, a BBTE rektora sajtótájékoztatóján. A BBTE vezetői szerint a BKB vezetői „félretájékoztatással manipuláltak”. A rektor a BKB vezetőiről kifejtette, hogy ezt a kampányt „azok a személyek irányítják, akiknek erre nincs sem szakmai sem erkölcsi alapjuk”, hiszen semmilyen jelentős tervvel nem járultak hozzá az egyetem fejlesztéséhez. A rektor emlékeztetett, hogy február 20-án az egyetem szenátusa elutasította a magyar karok megalapítására vonatkozó kérést. A rektor szerint az európai egyetemeken sehol nem működnek etnikai-nyelvi alapon létrehozott karok. Úgy véli, hogy az ilyen szempontok alapján „megvalósítani próbált kettészakítás” „nem illeszkedik az Európában támogatott megoldások szellemiségéhez”. A rektor szerint a nemzetiségek esetében „az etnikai alapon történő állandó szétválasztás ugyanolyan hibát jelent, mint az asszimilációjuk.” Bocsan elutasította az RMDSZ több vezető politikusa – közöttük Markó Béla – azon múlt heti megállapítását, miszerint az egyetem szenátusa merevségről tett tanúbizonyságot, amikor nem hagyta jóvá a magyar karok létrehozására vonatkozó kérelmet. Gyémánt László, a Judaisztikai Intézet igazgatója a magyar karok létrehozását a zsidó közösség iránti támadásként állította be. Szerinte a BKB akcióival az egyetem multikulturális jellege szűnne meg. Gyémánt szerint a Bolyai Egyetem újraalapítását szorgalmazó, Nobel-díjas tudósok által aláírt nyílt levelet azért támogatja Elie Wiesel és Kertész Imre is, mert egyoldalúan tájékoztatták őket. A Szabadság azon kérdésére, hogy miért értékeli a magyar oktatók kérését a zsidó közösség elleni támadásként, Gyémánt kifejtette: a karok létrehozása egy lépést jelentene a Bolyai Egyetem újraalapításáért, és így a BBTE multikulturális jellegének megszűnésével attól tartanak, hogy az új helyzetben az intézet „nem találná meg a helyét”. A BBTE vezetői szerint a magyar oktatók 83 százaléka – szám szerint 149-en – azért írták alá a BKB kezdeményezésére a karok létrehozására vonatkozó kérelmet, mert féltek attól, hogy esetleges elutasító válaszukkal „árulókként bélyegzik meg” a romániai magyar közösségen belül. /Borbély Tamás: BBTE: az európai szellemiség jegyében utasították el a magyar karokat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
2006. március 1.
Több lap is megírta, hogy Bocsan rektor és Gyémánt Ladisla, a Judaisztikai Intézet vezetője, ellenzi a Bolyai Egyetem, avagy a három magyar kar létrehozását. Elszomorító, hogy olyan szemponttal hozakodik elő „colegul Gyémánt”, aminek semmi köze sincsen a Bolyai Egyetem ügyéhez. Ugyanis a judaisztika nem csupán a holokausztról szól, hanem a zsidó kultúra és műveltség, a héber nyelv és vallás tudománya. A judaisztikát a keresztény tudósok is műveltek. Sebestyén Spielmann Mihálynak az a gyanúja, hogy a kilencvenes évek legelején azért hozta létre sebtiben a BBTE ezt a tanszéket, mert ezzel remélte elodázni a magyar karok indítását, újra megnyitását, és remélte, hogy Amerika ezek után nem figyel a magyar kisebbségi egyetemi oktatás ügyére. A holokauszt erdélyi túlélői jelentős szerepet vállaltak a Bolyai Egyetem működtetésében. Egyenesen rosszindulatú feltételezés, hogyha a két egyetem szétválna, akkor a judaisztikai tanszéknek nem lenne helye, szerepe, értelme. „Miért? Tán a magyarok (egyetemi oktatók, hallgatók) antiszemiták és ilyen karra nem tartanának igényt? Avagy nem vállalnád a magyar karon az oktatást, elfelejtetted volna Nagyváradon tanult anyanyelvedet?” – kérdezte Sebestyén Spielmann Mihály. A holokauszt-túlélőkre való hivatkozásnak nincs helye az egyetem-vitákban. Elie Wieselt nem lehet félrevezetni. Egy Nobel-díj birtokosa, egy volt lágerlakó jobban tudja, mi kell a kisebbségeknek. /Sebestyén Spielmann Mihály: Sajnálom, Laci! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./
2006. március 3.
A Sarmisegetuza Egyesület azt követeli Székelyudvarhely polgármesterétől, hogy március 15. előtt távolítsák el a város szoborparkjából a ,,közismerten genocídiumra buzdító revizionista író”, Wass Albert szobrát, főleg, hogy bizonyos személyeknek szándékában áll a Székelyföld autonómiájának kikiáltása ezen a napon. Székelyudvarhelyen nincs Wass Albert-szobor – szögezte le polgármesteri hivatal szóvivője, Komoróczy Zsolt. Elmondta: tíz nappal ezelőtt az Elie Wiesel Intézettől kaptak egy hasonló témájú levelet, amelyben szintén az állítólagos Wass-szobor eltávolítását kérik. Nem tartjuk háborús bűnösnek Wass Albertet, de erről egyelőre nincs bírósági végzés – fejtette ki Komoróczy. Az udvarhelyi szoborparkban a történelmi személyiségek mellszobrai közt áll Csaba királyfi és a Vándor Székely szobra is – utóbbi a máig eltelt 40 évben otthonukat elhagyni kényszerült erdélyieknek állít emléket. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./
2006. március 24.
Visszavonta kézjegyét Elie Wiesel Nobel-díjas tudós arról a levélről, amit a Bolyai Egyetem létrehozásának támogatásáért a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) 79 tudóssal íratott alá. Nicolae Bocsan, az egyetem rektora megerősítette, hogy Wiesel március 15-én küldött egy levelet a bostoni egyetemről, közölve, visszavonja aláírását arról a nyílt levélről, amelyet a BKB tagjai széles nemzetközi nyilvánosság előtt is bemutattak. A rektor közölte: nem mutathatja meg újságíróknak a levelet, mert az „bizalmas” jellegű. Az egyetem vezetősége az egyetem magyar nyelvű oktatásáról és multikulturális jellegéről szóló „félretájékoztató” kampány miatt rögtön „a valós kolozsvári helyzetről” levelet küldött azoknak, akik aláírásukkal támogatják a Bolyai Egyetem létrehozását. Meglepetésének adott hangot Hantz Péter, a BKB egyik vezetője Elie Wiesel-nek a BBTE vezetőségéhez intézett levele kapcsán, hiszen az aláírást gyűjtők eddig semmilyen erre vonatkozó visszajelzést nem kaptak a tudóstól. Az említett levelet 80 nemzetközi egyetemi oktató, továbbá hat Nobel-díjas professzor is támogatólag aláírta. Az aláírók között van Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. /B. T.: Elie Wiesel mégsem támogatja az önálló Bolyait? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./
2006. március 27.
Csak ideiglenesen vonta vissza aláírását Elie Wiesel – ahogy az erről szóló mailben áll: “has temporarily withdrawn” – abban az aláírásgyűjtő akcióban, mellyel a kolozsvári Bolyai Egyetem újraindítását Nobel-díjasok szignójával igyekezett nyomatékosítani a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB). A Nobel-békedíjas politikai aktivista stábja ezt azzal indokolta, hogy a Bostoni Egyetem professzorának további információkat kell szereznie, kutatást kell végeznie a kérdésben – közölte a Transindex kérdésére Hantz Péter. Nicolae Bocsan, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektora március 23-án külön sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Wiesel visszavonta támogató aláírását. Nicolae Bocsan többszöri újságírói kérésre sem volt hajlandó bemutatni azt a levelet, melyet állítása szerint Elie Wiesel írt a BBTE rektori hivatalának. A rektor arra hivatkozott: a levél bizalmas. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 27./
2006. május 24.
„Hihetetlen, de a világban és Romániában még egyaránt léteznek emberek, akik tagadják a holokausztot, ezt az atrocitást, amely az antiszemitizmust, az idegengyűlöletet és a kisebbségekkel szembeni gyűlölet egyéb formáit állandósítja” – fejtette ki Nicholas Taubman, az Amerikai Egyesült Államok romániai nagykövete május 23-án Az antiszemitizmus legyőzése és a holokauszt felidézése című vitafórumon Bukarestben. A Elie Wiesel Romániai Holokausztot Vizsgáló Országos Intézet rendezvényén a kormány több képviselője és számos közéleti személyiség is részt vett. /Bukaresti vitafórum a holokauszt ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./
